A serpenyőtől a stratégáig: Dajka Gábor inspiráló utazása a szakácsművészetből a marketing világába

Dajka Gábor nem mindennapi karrierutat járt be. A konyhában kezdte, ahol a vendéglátás alapjait sajátította el, majd a marketing világában találta meg igazi hivatását. Ma már nemcsak elismert marketingszakértő, de tapasztalt business coachként is segíti a vállalkozásokat. Az Online Marketing és Pszichológia című könyv szerzőjeként és a Szakácsemlékek című könyv írójaként Gábor bebizonyította, hogy a szenvedély és az elkötelezettség képes áthidalni a legnagyobb kihívásokat is. Ebben az interjúban betekintést nyerhetünk abba, hogyan alakult Gábor pályafutása, és milyen tanulságokkal szolgálhat mások számára.

• Milyen kihívásokkal találkoztál, amikor a vendéglátásból a marketing világába léptél?

Bármilyen furán is hangzik, meg kellett tanulnom megnyugodni. Nem volt többé szabad kapkodnom, mindent először alaposan át kellett gondolnom, és csak utána nekiállni a munkának. Már több, mint 10 éve otthagytam a szakács szakmát, de ezzel a problémával még mindig küzdök. Illetve nem kell állandóan készenléti üzemmódban működnöm, nem kell készülnöm lelkileg és fizikailag a legrosszabbra, hiszen a számítógép előtt ülök, nem fog beesni 30 vendég, és nem fognak olyanokat rendelni, ami nincs készen. Nehéz.

• Hogyan segített a szakácsként szerzett tapasztalat a marketingben? Voltak olyan készségek, amelyeket át tudtál vinni az egyik területről a másikra?

Igen. Egyszerre több mindenre is tudok figyelni és kontroll alatt tartani. Én főként Egerben dolgoztam kicsi konyhákban, egyedül. Egy nívós helyen egy szakácsnak csak egy pár dologra kell felügyelnie, igaz, azt 120%-osan kell tudnia elvégeznie. Egy kicsi konyhán pedig én főztem, sütöttem, desszerteztem, paníroztam, mosogattam, takarítottam, írtam össze a konyhán fogyóban lévő alapanyagokat stb. A marketinges szakmában pedig nagyon jól jön az, ha csakúgy mint egy konyhán, gyorsan átlátom a terepet, le tudom vonni a következtetéseket. Majd önállóan tudok döntést hozni és kivitelezni. Ezekért a képességekért nagyon hálás vagyok a vendéglátásnak!

• Milyen tanácsot adnál annak, aki hasonló karrierváltáson gondolkodik, mint amilyen a tiéd volt?

Legyen neki is egy terve. Karriert váltani nem hirtelen szoktunk, hanem alaposan átgondoljuk, de túl sem szabad gondolni, mert akkor előjöhet belőlünk a félelem, hogy mi van ha mégsem sikerül?
Legyen nyitott a tanulásra. Valószínűleg sok új képességet kell elsajátítania, és sok új dolgot kell megtanulnia. Ez jó pár áttanult éjszakával is járhat.

Ne féljen az elhasalástól. Valószínűleg jó párszor el fog esni.

Keressen támogatókat. Biztos lesz olyan a környezetében, vagy az új munkahelyén, aki segíteni fogja őt. Általában ha segítséget kérünk valakitől, akkor a segítségünkre siet. Ez belénk van kódolva.

Legyen türelmes, alázatos. Sikerülni fog, csak legyen kitartó! 

• Mi inspirált a Szakácsemlékek című könyv megírására?

Szerettem volna ha a történetem másokat is inspirál. Ha egy nehéz helyzetben, akár a könyvemből is tudnak erőt meríteni. 

Én imádom azokat a típusú filmeket, sorozatokat, könyveket, ahol a főszereplő valahonnan valahová eljut. Ilyen például az Armageddon film, ahol egy fúró brigád menti meg a földet. A S.W.A.T. – Különleges kommandó című film egy olyan srácról szól, aki hibázott, de nem adta fel önmagát, és kapott egy második esélyt. A Wall Street farkasa című könyvet is imádtam, amiben a főszereplő szintén mélyről jött és eljutott valahová (a könyv sokkal mélyebb mint a film). 

• Milyen témákat és történeteket dolgoztál fel a könyvben? Van-e központi téma vagy üzenet, amit szeretnél átadni az olvasóknak?

A központi témája a belső vívódásaim, pszichoszomatikus tüneteim, emberi méltóság sárbatiprása, bántalmazás, zsarolás és az, hogy ha előre tekintünk, ezek nem fontosak. Illetve a szülőknek szerettem volna egy iránymutatást adni, hogy ha a gyermeküket erre a pályára szánják, akkor mire figyeljenek oda, mert nem biztos, hogy a gyerek mindig a bajkeverő, a mihaszna. 

• Milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóktól a Szakácsemlékek című könyvről? Volt-e valamilyen meglepő vagy különösen emlékezetes visszajelzés?

Abszolút csak pozitív visszajelzéseket kaptam azoktól, akik elolvasták. Akik nem olvasták, és még csak bele sem lapoztak a könyvesboltokban, azokból gyűlöletet váltott ki. Elolvasták a neten a könyv hátoldalán lévő szöveget, és mindenféle negatív következtetéseket vontak le, amit szóvá is tettek.

Több köszönő levelet is kaptam az olvasóktól, hiszen ők megértették a könyvem mondanivalóját. Lényegében arra próbáltam rávilágítani, hogy egy vidéki szakmunkás is lehet sikeres, ha elég kitartó és képes folyamatosan tanulni a hibáiból. 

• Milyen tanácsot adnál annak, aki szeretne könyvet írni a saját szakmai tapasztalatáról?

Tisztázza a céljait. Miért akarja megírni a könyvet?

Gondolja át a célközönségét. Kinek szeretné megírni? Hogyan tudná őket jobban megismerni?

Írjon őszintén és vigye bele a személyiségét. Ne féljen megosztani a sikereit és a kudarcaidat is – ezek teszik a történetét hitelessé és emberivé.

Ne siesse el. A Szakácsemlékek című könyv jó 10 éven keresztül formálódott.

A könyvírás egy nagyszerű módja arra, hogy fejlesszük az önismeretünket. Ha nem is sikerül kiadót találni, akkor is profitálunk belőle!